Üdv a b-613-as kisbolygón,

Ez kissé olyan, mintha "meghaltam" volna...
Legalábbis azoknak az embereknek, akik most is olvassák a blogom.
Mert talán még visszavárnak, és talán csalódnak, hogy nincs friss...

De ez már túl szép lenne, hogy igaz legyen... :D
Amúgyis, megoszlanak a vélemények:

Csak azt nem értem, hogy ki az a hígagyú, aki UTÁL, nem bír, stb, és MÉGIS olvassa a blogom? :D Te, ezeket mi hajtja? Mi érdekli? :D

Azért hagytam itt a blogom... Azért. Pont azért a sok seggfejért, aki keresztbe tett nekem. Nem tetszik valami? Nem az én bajom...

Kifakadtam. Egyszer. Kétszer. Sokszor.

Nem bűn. Nem tilos. Senki nem bánthat(na) érte!.

Úgyhogy, akik ezekre szavaztak, azoknak nem ismeretlenül is legyen nagy a szájuk, meg fürge az ujjuk, és írjanak nekem egy levelet, hogy miért éppen arra szavaztak, amire. Viszont azt is tüntessék fel, mire szavaztak... xD

ker.an(kukac)citromail.hu

Aztán ha most nem nagy a szátok, ne is legyen. :D

Thanks.

-Akinek nem inge, ne vegye magára!

Érezted-e már, semmi nem tarthat örökké
Mintha csak tegnap lett volna, hogy a haverokkal röhögtél
És akkor azt gondoltad, annál boldogabb perc nem lehet,
Most meg az egyik szemed sír, a másik pedig nevet.
Egy ölelés hiányzik, akivel együtt akarsz lenni
De mostmár ezt az érzést, soha nem veheti el senki
Ez egy álomvilág, ahol fejest ugrottál egy kútba
Akkor én meg megkérdezem: Gyáva az, aki visszanéz a múltba?
Én gyáva vagyok, ezért el lehet temetni
Lehet engemet gyűlölni, de nem érdemes szeretni.
Ahogyan én hozzád, te is úgy viszonyulsz felém
Ha utálod minden szavam, akkor ne szeressél belém.
Lehet, hogy kívül minden szép, de a többi jelet rejtve
Mert a világ belül szánalom, ahol minden le lett ejtve
De nem venné fel senki, mert az igazság az fáj
Ebben a mai világban önzőnek lenni mostmár muszáj.
Egy dolgot nem értek, az apa hogy verheti a lányát
Aztán meg csodálkozik, hogy darabokra tépik minden álmát
Vagy azt veszi észre, mindenki ellene fordul,
Hogy már hiába néz tükörbe, az arca úgyis eltorzul
Pedig neki volt egy esélye, hogy ébredjen fel
De ő azt választotta, hogy élve temessék el..ja, hogy élve temessék el.
Kereste az érzelmet, de semmit nem talált
Ő is hamar az alkohol rabszolgájává vált.

Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni.
Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni.

Ja, ez az én álomvilágom, úgyhogy légyszives szarjál máshová.
A gyávák néznek vissza csak a múltba? Akkor én gyáva vagyok.
Ez nem a Rómeó és Júlia, aminek happy end a vége
Tudom milyen érzés, gyötör, tisztán nézek fel az égre
Már minden trükköt bevetettél, de ha soha nem ír vissza
Pedig ő az a személy, akiért elmennél a sírba
A szerelem, a szeretet, ezt az elejétől hiszed
És ami eddig a célod volt, azt te magadtól ellökted
Írsz neki egy sms-t névnapja alkalmából,
De tőled esett a legjobban a legjobb barátjától.
És mint egy hirtelen szédülés, úgy kap el a döbbenet
Hogy egy másik szív zárja, akiért ejtettél könnyeket
Lehunyod a szemed az álmaidat várva
A tengerparton álltok egymás karjaiba zárva
Úgy belemerülsz, hogy ez már csakis valóságnak tűnik
Nevess, majd sírj holnap ez úgyis megszűnik
És ne feledd sohasem, hogy van jobb dolog annál, hogy otthon ülsz egyedül
És hogy mások miatt sírjál..ja, mint hogy mások miatt sírjál.

Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni.
Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni.

Gondolj arra, hogy valaki szeret
Gondolj arra, aki érted nevet
Gondolj arra, aki segítséget áraszt
Gondolj arra, aki vicceivel fáraszt
Gondolj arra, aki barátként is helytáll
Gondolj arra, aki mosolyodra vár
Gondolj arra, aki örömöt szánt rád
És ne gondolj arra, aki nem gondol rád!

Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni.
Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni.

Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem feledem el
S ne feledd, nem minden könycsepp keserű
És ne gondolj arra, aki nem gondol rád!
Mindenkiben van valaki.

Hát, mivel azt az istenverte cboxot nem bírom ide beilleszteni, (mert már miértis ne...)

ezért, ha van véleményed, kérlek ide írd:

http://andiikerekes.cbox.ws

köszönöm :) <3<3<3

akkor most írok. :)

Szóval. Egész szép lett az előző szav azás, de indítok újat. ^^

Meg, majd igyekszem valami chatboxot beilleszteni, ami voltaképp üzenőfalként fog szolgálni, és oda bármit leírhattok...

Tekintetbe véve, hogy ide csak azok tudnak írni hozzászólást, akik regisztrálva vannak, csak lusták... Szóval remélem, ennél nem lesztek restek. :)

(megaszontam...xD-.-")

Hiányoztok, nagyon. :( El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire...

Néha nagyon.

De, az élet megy tovább. Akit meg érkekel, mi van velem mostanság,

vegyen fel msn-re... :] :\

andi.kerekes(kukac, csak nem engedi leírni...)hotmail.com

 :\

Néha még lehet hogy jelentkezem, csak nem akarom magam elragadtatni... :\ :(

Hiányoztok. <333

Mindenkinek szép napot, és tiszta szívből kívánom, hogy teljesüljenek az álmaitok! <3<3<3<3<3<3<3<3

Képzeljétek, a blogomban a "segítség" menüpontra kattintottam, mert valamit meg akartam nézni, és észrevettem, hogy van olyan is hogy:

"Miért jó az nekem, ha blogot írok?

Azért, mert itt biztos, hogy mindenki megértő hallgatóságra talál, itt nem kell tekintettel lenni másokra, itt mindenki azt ír le, ami jól esik neki, amiről van véleménye, ami vele történt meg, de azt is szóvá teheti - ha akarja -, ami másokkal esett meg. Azért is jó, mert itt bárki kiírhatja magából azt, ami a szívét nyomja, legyen az iskolai/munkahelyi probléma, egy szerelem, vagy csak a napi dilemma: mi legyen az ebéd, milyen programot szervezzünk a hét végére, kell-e új ruha, mit szólnak a haverok az új telóhoz? És ami nagyon fontos, ez nem fórum, ez egy személyes napló titkokkal, képekkel, a mindennapokkal."

Mintha nem ezt pofáztam volna szüntelen, csak erre a b13 segítsége nélkül is rájöttem. Meg arra, hogy milyenek is az alpáriak... ;D

Mérhetetlen az a rengeteg gonoszság, ami a világon van.

És azoknak a sérelmeknek a súlya, amik engem érnek.

Tegnap, szőkeherceg szülinapi buliján, görcsben volt a gyomrom amikor a tesója szobájába beléptem, és minden pillanatban csak zokogni akartam.

Nehéz. Iszonyúan nehéz, ami itt van, és az, hogy nem lehet szólásszabadságom, mert nyilván a  felnőttek is olvasgatják a blogom...

És már nem azért, de rohadtul nem szeretnék egy "andika részvétem", vagy "add át anyudnak hogy (blablabla)" közepette fizetni a boltban, vagy úgy találkozni a rokonokkal, hogy könnyes a szemük.

Még nehezebb, hogy erről mindig eszembe jut: ez az én hibám.

És tegnap is buliban: "andika ne legyél szégyenlős", meg egy drágalélek: "nagyon szótlan a kishölgy itt balra. szégyenlős vagy? (fejrázás[nem].) szomorú vagy? (észrevehetetlen biccentés) menstruálsz?" és mindenki röhögcsél.

Hihetetlenül megalázó volt. Mindig elvették a kedvem, amikor már kezdett jobb lenni...

Szőkeherceg meg is jegyezte, hogy legalább szóljak már egy kettőt. Észre sem vettem, hogy nem szólok semmit. Tele voltam a gondolataimmal, az érzéseimmel, és azokkal, amiket mások mondanak. Csak néztem, figyeltem, néha röhögtem, vagy mosolyogtam, vagy épp halkan válaszoltam a kérdésekre, illetve köszöntem a távozó vendégeknek.

Szőkeherceg pedig nekem jobbra próbálta belém önteni a lelket. Nem sok sikerrel.

De aztán amikor elmondtam, neki, mi a bajom, kiadtam mindent, megkönnyebbültem, és sokkal könnyebb volt.

És utána, meg egész jó lett. Hát persze, hogy az irigyhónaljmirigynek a lagzis része szólt, és akkor Ő, aki nem volt ott... xD szóval Ő azt mondta, hogy (a Pötyi), hogy helyeselt amiket mondtak, és akkor jött az a rész, hogy "várják már a gólyát". Erre aztmondja: hátazért a gólyát ne várjuk már... xD Meg stbstb.

Szomszédjuk meg, behúzta a fasza szemüvegemet. xDDD Meg a virágot a hajamból... És aaaaakkora buli volt, mint a fehér ház, és annyira jó volt. ^^

És annyira boldog voltam, hogy ott lehetek, és szőkeherceg is ott van. És boldogsággal töltött el a gondolat, hogy ő van nekem. És büszkeséggel, hogy ő az enyém, én az övé. És hihetetlen jó érzés, hogy van aki tényleg szeret... És ki is mutatja. És az a legjobb társaság a világon. ;D

Azthiszem, ilyen katasztrófahelyzet(?) mellett is, boldog voltam, és szerencsés, hogy olyan emberekkel lehettem.

Amúgy, kedves olvasóim, ez az utolsó bejegyzés... Nagyon nehezen hagyom itt ezt a blogot, elvégre, ez az "andiibohóc" már a védjegyemmé vált... De így nem tudok önmagam lenni. Meg a másik...

Most is hihetetlenül szarul esik és sírni tudnék rajta, hogy tegnap minimum 3-szor elsütötték, hogy "andika, ezt nem megírni a blogodba"...

Nem akarok bunkó lenni, de kik ők hogy megszabhatják, mit írok bele? És semmi extrát nem csináltunk, és álneveket használok, kivéve anyunál, Józsinál és Kittinél, de amúgy mindig. És így mi értelme a blognak?

Jó persze, számolnom kell/ett volna azzal, hogy itt olyanok is nézegethetik, akiknek nem örülök. De ebben a kategóriában nem éppen a rokonokra gondoltam, hanem missre, E.-re, és Crazystarra. És nem a rokonokra, és nem a pletykatelepekre... Mondjuk, mint ha ezek közül a három közül minimum egy nem lenne az...

De ez, rohadt szarul esett. És ettől sírni tudtam volna, még akkor is, mikor mosolyogtam. És elnéztem, amikor egy ember, egyfolytában "szőkeherceg", meg "andiibohóc"... Elnéztem, szőkeherceg kedvéért meg mert... meg mert. Nem írhatom le, mert biztos olvassák... Arra várnak, mikor írok már.

És az bánt, hogy nem az elejénél kapcsolódtak be, és csak most látták a blogom. Mert így semmit sem értenek úgy ahogy van, mégjobban nem ismernek, vagy ha igen, akkor félre. Nem tudják, hogy azért vagyok andiibohóc, mert artista akarok lenni és hogy ez nekem mennyit jelent, nem értik hogy szőkeherceg nem (csak...) a haja miatt szőkeherceg, nem értik, egyáltalán nem.

Ezért elfogom költöztetni a blogom, valahova, vagy a legegyszerűbb, ha abbahagyom az egészet... ... .... ... ... ... ...

Gyerekek, én nem akarom abbahagyni, annyit jelentett nekem ez a blog, az egyetlen támaszomat és reméltem, hogy amit leírok, abból sosem lesz baj, sosem fognak baszogatni vele, a személyiségemmel, MAGAMMAL, azt reméltem, hogy amikor leírok valamit valami ami bánt, ami elmondhatatlanul fáj, elmondom, leírom, mint egy igazi, jó barátnak, akkor nem hallom vissza különböző hajmeresztő verziókban, hanem, megértenek, és esetleg felfogják, hogy hééé, hahó, andiibohóc még a kisujjánál is jobban egyedül van, mert abból is négy van... Ezt a nyomorult szerencsétlen andiibohócot senki nem érti meg, ezért szeret általában egyedül lenni, gépezni, zenét hallgatni, kihalt utakon sétálni, és ezért van az hogy szőkeherceghez megy inkább, mert őt tisztaszívéből szereti, és ő az aki mellett minden gondot el tud feledni és csak arra tud gondolni, hogy milyen boldog és szerencsés, hogy van valakije ebben az elkúrt világban... mert szőkehercegen kívül a lófaszt sem érdekel, gerzson cica is inkább anyuéknál alszik (most szavam sem lehet... itt alszik a széken mögöttem) és már a legeslegjobnak vélt barátnőm is elhagyott, és már nincs egy sem... és én most nem azokra a barátokra gondolok, akivel hülyülsz, és fényképezkedsz, pózolsz röhögsz és pasizol, hanem azokra, akik szabad vállat tartanak a bőgős szemeidnek, akik nem csak divatból ölelnek át hanem úgy istenigazából, akiknek kiöntheted a lelked, megértenek és segítenek, ha nem is annyira, de legalább felszínesen elfelejteni a problémáidat, akiknek nem csak a vagánykodás, meg pár kép kedvéért vagy jó, akikkel jobb témád is van mint az a menő pasi és az a cuki körömlakk... Csak Nita és Csalla van nekem, de ővelük szinte már soha nem beszélek... Msn-en sem, soha, sehol... csak néha összefutunk, elvagyunk, aztán kézcsókolom. (Javítsatok ki, ha netán nem így lenne.) Persze jó, hogy találkozok velük és ők azok, akiket legjobban szeretek a barát kategóriában... De nekem, a mosthoz képest, ez kevés.

És nem ám, hogy ha ők is, a partyarcok, akik olvasták a blogom, nem ám, hogy valami kis együttérzés, vagy hagyjuk már békén van elég baja.... Neeeem nem, egyáltalán nem. Hanem "andika ezt nem megírni ám a blogodban", meg "majd a szőkeherceg meghódít", meg ilyenek...

Zavar titeket, hogy az vagyok, aki vagyok? És zavar, hogy szőkehercegnek a szőkeherceg álnevet adtam? Igazán.. bosszant?

Akkor mégis, miért érdekellek titeket ennyire, hogy egyáltalán egy ajánlásra elolvastátok a blogom?

Érdekellek titeket. Mert ha engem valami nem érdekel rá sem kattintok.

Mert ha a távoli barátnőim (barátnőim?) blogjára rákkantintok, és látom hogy ott egy zene, el sem indítom, mert nem érdekel. Csak néha... mert mondjuk akkor keresek egy zenét. És hátha...

És jól mondta, szőkeherceg tesója: "nevetséges, hogy a másik szemében a szálkát is észreveszik, de sajátjukéban a gerendát sem".

Igen, én is így gondolom... Mert senki sem olyan hibátlan és tökéletes, éppen ezért én is mondhattam volna ugyanezt a társaságban egykét embernek... csak én nem vagyok olyan, és általában inkább lenyelem és tűröm... Csak néha elborul az agyam, és már nem bírom.

Tehát kedves olvasók, láthattátok, hogy a kis, kétbalkezes, érzelmekkel teli, világgal szemben álló reményteljes andiibohóc hogyan fejlődött egy hatalmas csődtömeggé, hogyan jött rá hogy ebben a világban (amit meg akart változtatni) mennyi gonoszság van, hogy hogyan foszlott lépésről lépésre szét az álma... Hogyan maradt szinte teljesen egyedül, hogyan érzett dolgokat, mi volt a véleménye....

Láthattátok, mennyire tud örülni valaminek vagy haragudni, bánkódni valamiért, és szinte teljesen megismerhettétek.

andiibohóc voltam, 15 éves. 2010. június 27-én abbahagytam a blogom, az idióta falubeli pletykások végett (akinek nem inge, ne vegye magára). Boldog volt, reményekkel teli, artista akart lenni...

És ki tudja, mit hoz számomra a jövő.

Szerettem ide írni, mert azt hittem, itt végre megértenek... tévedtem.

Teljesen becsaptam magam, mikor azt hittem, hogy megértenek. Nem.

Ebben a világban sosem lesz 10-nél több, igazán gyűlöletmentes, tiszta szívű, szeretetteljes ember. Sosem.

Először is:

Boldog szülinapot szőkehercegemnek,

és boldog névnapotot minden Jánoskának. ^^

Lelki állapotom (ha érdekel valakit), szar.

Bár örülök, hogy ennyien olvassák a blogom, de biztos, hogy az utcán sokan fognak rám nézni és, sokan fognak részvételt nyilvánítani... Köszönöm, nem kérem.

De még mindig nagyon, nagyon meg vagyok lepődve. De akkorra már elfelejtettem az összes falut, az összes pletykát és az összes mindent. Kibőgtem magam, elhittem hogy romokban az életem és végem teéjesen, de nem. Ugyanúgy fogok élni mint eddig, továbbra is leírok szinte mindent blogba. Eddig is mindent leírtam, még az olyan jelentéktelen dolgokat is, hogy a cica 2× a tévém mögé, egyszer Kitti ajtaja elé pisilt, meg azt, hogy beleejtettem a tust a WC-be... Ez miért nem érdekel senkit?

Na mindegy. Ha továbbra is napi 140 - 150 felett lesznek a látogatóim (és semmi trükk... pl. csoportos olvasás vagy valami) elköltöztetem a blogom. Amúgy sem arról szól már, amiről eredetileg akartam... Csak olvassatok el egy nem olyan régi bejegyzést, és a januári bejegyzéseket. Látni fogjátok...

 Amúgy amiről a cím szól, egészen más. Aki tud angolul, értheti hogy magányos vagyok... Nincs egy olyan igazi barátnőm sem, aki tényleg úgy van hogy csak nekem mondd el mindent és én csak neki, vagy aki mindig rám ér, akira mindig számíthatok, és én viszont. Jójó, Csalláék azoknak számítanak mert, mert... Mert nekik tényleg elmondok mindent. (Mintha ezt a blogomban nem tenném...) És annyira rossz facebookon is, meg myvipen, meg mindenütt azt látni, hogy mindenkinek van már "bff"-je csak nekem nincs...

Többek között ezért is várom a Bolyait... Sőt... Ha jobban meggondolom, ez az egyetlen ok, amiért várom a Bolyait. Az itteni legjobb barátnőim (pl. Rapunzel) már totál elfelejtett. Nem ír, nem hív, tegnap hívtam fel a pletyka miatt, illetve mikor Csalláékkal sétáltunk, láttam hogy Sünnel mendegél... Intett egyet, én is neki, és ennyi az egész.

Merthogy az ő új barátnői, más miss, E., és csoki, és Sün... És én már nem is vagyok. Mindegy, úgyis elmegyek innen...

De infón rajtam kívül, 1 lány lesz, agész osztályban rajtam kívül nyolc, abból egynek vannak barátnői, és nem is hinném hogy valaha bff-em lesz... Így marad hét, plusz 24 fiú... És lehet hogy egyszer azt veszem észre, hogy fiú a legjobb barátom. o.O

Annyira szar magányosnak lenni, pedig van szőkehercegem, olvasottságom blogon, ahonnan már szereztem, mennyi is... azthiszem 2 barátot, egyiket csak tegnap ismertem meg (már ha ő úgy gondol rám...) a másik meg igazándiból törpiorsi, mert innen ismertem meg a legjobban. És ő is engem. És most ott járunk, hogy jövőhét szombaton, ha isten is úgy akarja, itt alszik, és elmegyünk bulizni (nem kell rosszra gondolni... apu bulijába szerintem), és másnap go malom... De törpiorsi is közel van és mégis olyan messze, hogy több ezerbe kerülne, ha láthatnám.

Úgyhogy ő nem tudom, milyen bff lenne... Meg hogy ő hogy gondolná, meg minden... És engem nehezen lehet kibírni.

És, a legszebb az egészben hogy már megint arra eszmélek, hogy mármár kétségbeesetten keresek kutatok bff után...

A pletykának köszönhetően, népszerű lett a blogom.

Tegnap, mikor nyolc óra, fél kilenc körül megnéztem a statisztikákat, "csak" 184 volt. vagy negyvennel több, mint az átlag.

Most megnézem, 247, ami a rekord közelében van...

És ma, eddig "csak" 80 embert érdekeltem.

Köszönöm, pletyka?

*Napi müller Péter idézet

"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" (Müller Péter)